Brit import és export GYIK

ADÓKÖTELES SÚLY: NAVIGÁLÁS AZ ARÁNYSZÁMOK SZÁMÍTÁSÁBAN

Kérdés: Hogyan határozza meg az adóköteles súlyt a szállítási árajánlatokban szereplő térfogat-súly arányok alapján?

V: Mind a belföldi, mind a nemzetközi szállítási ajánlatok a „súly/mennyiség” arányon alapulnak a helyes költség kiszámításához, ami az úgynevezett adóköteles súlyt eredményezi. A fuvarköltségek helyes hozzárendelését lehetővé tevő eszköz az úgynevezett „arányszám”.

Kezdjük egy egyszerű elvvel, hogy jobban megértsük az esetet: egy szénával teli (nagyon terjedelmes) teherautó a jármű teljes teherbíró képességéhez (24 t) képest csak néhány tonnát nyom. Ilyen esetben az áru tényleges súlya nem fedezné a felmerült szállítási költségeket.

Hogyan határozzuk meg a helyes arányt egy hasonló esetben? Egy 24 000 kg teherbírású félpótkocsi raktere körülbelül 80 m³, platója 13,60 méter hosszú, és 34 raklap (80×120 cm) vagy 32,64 m² rakodási terület (1 EUR raklap területe alig 1 m²).

A számítás a következő:

• 24,000 kg / 80 m³ = 300 kg (1 m³ = 300 kg)
• 24 000 kg / 13,6 m = 1764 kg (1 m plató = 1764 kg)
• 24 000 kg / 34 raklap = 705 kg (1 m² vagy 1 EUR raklap = 705 kg)

Vannak azonban ettől eltérő arányú ajánlatok is, például 1m³ = 200 kg. Az ilyen árajánlatok vonzónak tűnhetnek, de gyakran – a fent említett okok miatt – drágább díjakat rejtenek. Vannak olyan esetek is, amikor nem alkalmazzák a négyzetméterenkénti vagy raklaponkénti arányt, ami gyakran hátrányos az ügyfél számára, akinek a szállítási költséget kiszámlázzák.

Miért fizetne 7 folyóméterért, ha a szállítmány részletes elemzése után csak 6 folyómétert használnak ki? Egy méter megtakarítást jelent, amit nem használnánk ki. Ebben az esetben a négyzetméterenkénti vagy raklaponkénti árfolyam megfelelőbb. A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy minél több arányszám szerepel az ajánlatban, annál nagyobb (a megtakarítás szempontjából) az ügyfél számára az előny.

A „méreten kívüli” áruk esetében, amelyek nem egységesek és nem szabványosak a csomagolás tekintetében, az ajánlatok „lineáris métereket” említenek. Ez azon az egyszerű elven alapul, hogy az adott szállítmány által elfoglalt helyet a maximálisan elfoglalt hosszhoz viszonyítják.

Előfordulhat azonban, hogy a csomag olyan hosszúságú, hogy a lineáris méterárat eredményez, de szélessége és súlya lehetővé teszi más, mellette elhelyezett áruk berakodását. Ennek célja a szállítmányok optimalizálása, és ezáltal az ügyfél pénzmegtakarítása. Még ebben az esetben is célszerűbb a négyzetméterenkénti (m²) arányt alkalmazni.

A teljesség kedvéért hangsúlyoznunk kell, hogy néha a csomagok olyan kivételeket mutathatnak, például súlyuk vagy alakjuk miatt, amelyeket a szállítás biztonsága érdekében szükségszerűen azonos távolságra kell elhelyezni a járművön (lineáris mérőszám).

A szállítás összetett világában mindennek pontos logikája van a szállított áru és a keletkező térfogati súly között. Emiatt az arányoknak arányossággal kell rendelkezniük, ahol a m³-nek a m²-hez, illetve a folyóméterhez arányos együtthatója van; mindezt a jármű által megengedett legnagyobb tömeghez viszonyítva.

A négyzetméterenkénti vagy raklaponkénti díjszabás, vagy inkább a járművön elfoglalt tényleges hely felhasználásával célzottabb adóköteles súlyszámítás érhető el, és a megtakarítás kézzelfogható a méterenkénti átalánydíjhoz képest.

Egy másik eset, ha vannak egymásra rakható, laza kartondobozok, ahol az egy köbméterre jutó arány versenyképesebb lenne.

Végül, de nem utolsósorban a tényleges súlyon alapuló (arányok nélküli) ajánlatok, amelyek kockázatot jelentenek mind a szállító számára, aki kénytelen lenne rövid időn belül emelni az árat, mind pedig az ügyfél számára, aki túl sok fuvardíjat fizethet, ha a díjat a tényleges súlyra vetítik ki.

Az „arányok” megértésével jobban megérthetjük a generált fuvardíjak különböző eseteit.

Kérjen tájékoztatást és frissítéseket az árfolyamokról szakembereink egyikétől; szívesen adunk Önnek a legjobb tanácsot!