Egyesült Királyság import és export GYIK

SZÁMÍTHATÓ SÚLY: AZ ARÁNYSZÁMÍTÁSOK MEGHATÁROZÁSA

K: Hogyan határozzátok meg a számítható súlyt a térfogat-súly arányok alapján a szállítási árajánlatokban?

V: Mind a belföldi, mind a nemzetközi szállítási ajánlatok a „súly/térfogat” arányon alapulnak a helyes költség kiszámításához, ami ahhoz vezet, amit számítható súlynak nevezünk. Az eszköz, amely lehetővé teszi a szállítási költség helyes hozzárendelését, az úgynevezett „arány”.

Kezdjük egy egyszerű elvvel, hogy jobban megértsük az esetet: egy szénával teli teherautó (nagyon terjedelmes) csak néhány tonnát nyom a jármű teljes teherbírásához (24t) képest. Ilyen esetben az áru tényleges súlya nem fedezné a felmerült szállítási költségeket.

Hogyan határozzuk meg akkor a helyes díjat egy hasonló esetben? Egy 24 000 kg teherbírású félpótkocsi körülbelül 80 m³ raktérfogattal, 13,60 méter hosszú platóval rendelkezik, és 34 raklap (80×120 cm) vagy 32,64 m² elhelyezésére alkalmas (1 EUR raklap területe alig kevesebb, mint 1m²).

A számítás a következő:

• 24 000 kg / 80 m³ = 300 kg (1 m³ = 300 kg)
• 24 000 kg / 13,6 m = 1764 kg (1 m plató = 1764 kg)
• 24 000 kg / 34 raklap = 705 kg (1 m² vagy 1 EUR raklap = 705 kg)

Azonban vannak olyan ajánlatok, amelyek eltérő arányt használnak, például 1m³ = 200 kg. Az ilyen árajánlatok vonzónak tűnhetnek, de gyakran – a fent említett okokból – drágább díjakat rejtenek. Vannak olyan esetek is, amikor az m²-re vagy raklapra vonatkozó arányt nem alkalmazzák, ami gyakran hátrányos az ügyfél számára, akinek a szállítási költséget számlázzák.

Miért fizetnél 7 lineáris méterért, amikor a szállítmány részletes elemzése után valójában csak 6 lineáris méter van elfoglalva? Egy méter megtakarításról van szó, ami nem lenne kihasználva. Ebben az esetben az m²-re vagy raklapra vonatkozó díj megfelelőbb. Meg kell jegyezni, a félreértések elkerülése végett, hogy minél több arányt tüntetnek fel az ajánlatban, annál nagyobb (megtakarítás szempontjából) az előny az ügyfél számára.

A „túlméretes” áruk esetében, amelyek csomagolásuk szempontjából nem mutatnak egységességet és szabványokat, az ajánlatok „lineáris métereket” említenek. Ez azon az egyszerű elven alapul, hogy egy adott szállítmány által elfoglalt helyet összehasonlítják a maximálisan elfoglalt hosszal.

Azonban előfordulhat, hogy a csomag olyan hosszúságú, amely lineáris méter díjat generál, de szélessége és súlya lehetővé teheti más áruk mellé rakodását. Ez a szállítmányok optimalizálását és ebből adódóan az ügyfél pénzmegtakarítását célozza. Még ebben az esetben is megfelelőbb az négyzetméterenkénti (m²) díj alkalmazása.

Az információ teljessége érdekében hangsúlyoznunk kell, hogy néha a csomagok kivételeket mutathatnak, például súly vagy forma miatt, amelyeknek feltétlenül egyenlő távolságra kell elhelyezkedniük a járművön a szállítás során a biztonság biztosítása érdekében (lineáris méter díj).

A szállítás komplex világában mindennek pontos logikája van a szállított áru és a generált térfogatsúly között. Emiatt az arányoknak arányosnak kell lenniük egymással, ahol egy m³-nek arányos együtthatója van az m²-hez, illetve a lineáris méterhez képest; mindez a jármű által megengedett maximális súlyhoz viszonyítva.

Az m²-re vagy raklapra vonatkozó díj, vagy inkább a járművön ténylegesen elfoglalt hely használatával pontosabb számítható súly számítások érhetők el, és a megtakarítás kézzelfogható egy platóméterenkénti fix díjhoz képest.

Egy másik eset, ha vannak laza kartonok, amelyek egymásra rakhatók, ahol az m³-re vonatkozó arány versenyképesebb lenne.

Végül, de nem utolsósorban, a tényleges súlyon alapuló ajánlatok (arányok nélkül) kockázatot jelentenek mind a szállító számára, akinek hamarosan emelnie kellene az árat, mind az ügyfél számára, aki túl sokat fizethet a szállításért, ha a díjat a tényleges súly alapján adóztatják.

Az „arányok” megértése révén jobban megértheted a generált szállítási díjak különböző eseteit.

Kérj információt és frissítéseket a díjaidról egyik szakértőnktől; örömmel segítünk neked!

​